A kotrógépek eredetileg kézi működtetésűek voltak; a találmányuktól 2013-ig eltelt idő meghaladja a 130 évet. Ebben az időszakban a gőzmeghajtású, forgatható- típusú kotrógépekről elektromos vagy belső égésű motoros kotrógépekké fejlődtek, végül teljesen automatikus hidraulikus kotrógépekhez vezettek, amelyek mechanikus, elektromos és hidraulikus technológiákat integrálnak. Az első hidraulikus kotrógépet a francia Poclain cég fejlesztette ki sikeresen.
A hidraulikus technológia alkalmazása az 1940-es években a traktorra{0}}függesztett hidraulikus kotró-kotrógépek megjelenéséhez vezetett. 1951-ben a Poclain piacra dobta az első teljesen hidraulikus kotrókotrót, amely új lehetőségeket nyitott meg a kotrótechnika számára; ezt követően, az 1950-es évek elején és közepén{5}}teljesen hidraulikus kotrógépeket fejlesztettek ki teljes -lengési képességgel-, amelyek vontatott és lánctalpas{8}}változatban is elérhetők.
A korai prototípus hidraulikus kotrógépek repülőgépekből és szerszámgépekből adaptált hidraulikus technológiákra támaszkodtak; hiányoztak belőlük a kifejezetten a kotrógépek változatos működési körülményeihez igazodó hidraulikus alkatrészek, az inkonzisztens gyártási minőség és a tartóelemek teljes választéka hiányzott. Az 1960-as évektől a hidraulikus kotrógépek a széles körben elterjedt és gyors növekedés szakaszába léptek, amelyet a gyártók és modellek megszaporodása, valamint a gyártási volumen megugrása jellemez. 1968–1970 között a hidraulikus kotrógépek a teljes kotrógép-gyártás 83%-át tették ki, gyorsan megközelítve a 100%-ot.
