A támasztékok mobilitása alapján a nyerges kerekeket rögzített, csúszó és emelő típusokra osztják. Rögzített nyeregben a bal és a jobb oldali támaszok az alaplemezhez vannak csavarozva, amely viszont a nyerges vontató alvázkeretéhez van rögzítve. A fix típus a legszélesebb körben használt. A csúszó nyeregkerekek többféle stílusban kaphatók, de szerkezetük hasonló a rögzített típushoz; a fő különbség az alaplemez és az alvázkeret közötti csatlakozásban rejlik, amely több-lyukú vagy fogazott kialakítást alkalmaz. Ez lehetővé teszi az alaplemez hosszirányú áthelyezését a különböző pótkocsik elhelyezéséhez a sima kapcsolás érdekében. Egyes csúszómodellek automatikus pneumatikus vezérlőrendszerrel rendelkeznek, amely levegőnyomás segítségével csúsztatja az egységet előre-hátra a pálya mentén. Az emelő nyeregeket elsősorban traktorokon használják a kikötői terminálokon; függőlegesen mozoghatnak egy meghatározott tartományon belül, hogy elférjenek{7}}a különböző magasságú félpótkocsik.
Szabadságfokuk szerint is egy-szabadságfok--és kettős-szabadságfok-típusba sorolhatók. Az egyetlen-szabadságfokú--szabadság ötödik kerék-más néven egy-tengelytípus-csak körülbelül 8 fokos hosszirányú dőlést (döntést) tesz lehetővé. Ez a típus nagy menetstabilitást biztosít, és alkalmas nagy sebességű, enyhén terhelt,{16}}magas tömegközéppontú félpótkocsikhoz, amelyek jó útfelületen üzemelnek. Hátránya, hogy az oldalirányú oszcilláció képtelensége a járművázat jelentős torziós igénybevételnek teszi ki. A kettős-fok-szabadságfok-nyerges-vagy két-tengelyes típus-lehetővé teszi az oldalirányú és hosszanti lengést, segítve a különféle útviszonyok között közlekedő nehéz{25}}szállító traktorok vázának védelmét. Mivel azonban a két-tengelyű nyerges kerekek lényegesen magasabban helyezkednek el, mint az egytengelyes modellek, gyengébb oldalirányú stabilitást biztosítanak nagy-sebességű kanyarokban; következésképpen a szabványos autópályás közlekedésben ritkán használják őket.
